Európa? Mi?

"Én, te, mi... Európa" (Ja, ty, my... Europa / Me, you, we… Europe) címmel plakátkiállítás látható a budapesti Lengyel Intézetben. 

A téma, a pályázati kiírás ("a kezdeményezés célja, hogy aktív társadalmi szerepvállalásra ösztönözzön, és segítsen megismertetni az EU 500 millió polgárával az őket megillető jogokat.") talán nem váltana ki az emberből különös izgalmat, de roppant kíváncsivá tett, milyen Európa-kép rajzolódik ki lengyel és magyar művészek munkáiban. A kiállításon ugyanis e két, politikai közérzetében meglehetősen "euroambivalens" ország fiatal alkotói szerepelnek.

A fő benyomás, az összkép vegyes: egyfelől elmondható, hogy szép, érzékeny, sokszor gondolatgazdag, mindvégig igényes és profi plakátok születtek, viszont néha érezhető volt egyfajta naív, közhelyes idealizmus, emellett picit hiányoltam a bátrabb konfrontációt, a propagandisztikusabb kiállást (plakát!) a közös európa eszméje mellett. Kivülállóként, a kontextus ismeretének hiányában a látvány könnyen azt az érzetet keltheti, ez az ügy kételyek és konfliktusok nélküli. Feltételezem, ezért a "korszellem" a felelős: ma szinte megengedhetetlen bármi érdeset, kellemetlent, negatív konnotációkat ébresztőt megjeleníteni. 
Ebből a szempontból talán az egyedüli kivétel Puskas Marcell munkája, ahol a derű, az öröm, a MI-ben rejlő erő a külön-külön rosszkedvű és undok ÉN és TE uniója. 

Több mű központi eleme a közös identitás. Ezek közül talán a kedvencem Sylwia Zalewska puritán plakátja, ahol a fővárosok emblematikus épületei folyamatos vonalként  Európa EKG-görbéjét rajzolják ki. 

Sok szép játékot láthatunk a cím betűivel, szellemes ötleteket az unió jelképeivel, a térképpel, jópárszor megjelenik az egyének sokasággá történő egyesülése, láthatunk tradicionálisabb, olykor "nagyon lengyel" posztert, kézimunkát, minimalista és Photoshop-layermámorban úszó alkotást egyaránt.

(S. Zs.)

(A kiállítás honlapja)

Néhány a plakátok közül 

(a nagyobb mérethez kattints a képre!)

Puskás Marcell (Salgótarján) 

Sylwia Zalewska (Krakow)

Bálizs Anna (Budapest)

Dombóvári Ágnes (Miskolc)

Neszményi Réka (Telki)

Az utca hírmondója, 1945-89

Hatást keltő terveket ne dobjunk sose félre csak azért, mert a konkurensek közül senki sem jelentetett meg hasonlót.

A grafikusnak adjunk teljes szabadságot, hogy mindig valami újat, meglepőt alkosson részünkre. 

Ne gondoljuk, hogy a művésznél jobban ítélhetjük meg, hibátlanul van-e egy figura vagy tárgy megrajzolva. A jó plakát nem mindenkinek tetszik, de mindenkinek feltűnik.A plakát ne legyen unalmas.

Ha a plakát nem felel meg az általános »szépségideálnak«, akkor lesz igazán hatásos. 


Az idézetek Ernst Growaldtól valók, aki úgy száz esztendővel ezelőtt fogalmazta meg eme axiomatikus tételeit a jó plakát ismérveit összegző munkájában (Plakat-Spiegel, 1904.).Talán ez a szellemiség volt a plakát sikertörténetének kulcsa: a plakát feldobta az üzletet, ez pedig legitimációt biztosított a művészi kreativitásnak.

A világ azóta nagyot fordult, más szelek fújnak. Az eredetiség parancsát száműzték, helyébe a kövesd a piacvezetőt! törvénye lépett. A képi ötletet felváltotta a szájbarágás. Mindennél szembetűnőbb változás pedig, hogy a plakát elvesztette önállóságát, a tévéreklám állókép-változatává degradálódott. Mintha ennek kifejeződése volna az is, hogy a klasszikus álló formátum helyébe a plazmatévé képarányú óriásplakát lépett. Szinte csak a távkapcsoló hiányzik.

Egyszer persze ez is történelem lesz. Aligha van ugyanis a plakátnál jobb krónikás. Hogy ez mennyire igaz, arról meggyőződhetünk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Plakátok a szocializmusban című kiállításán. Az 1945-től 1989-ig terjedő időszak kereskedelmi plakátjainak kronologikus áttekintése minden történelemkönyvnél plasztikusabb korrajzot ad. 

A konzumvilágban edződött látogató előtt a maga teljességében bomlik ki ez az abszurd, fogyasztásellenes fogyasztói kultúra, melyet a klasszikus Cipőt a cipőboltból márka-, brand-, és logónélkülisége fejez ki a legjobban. Az előző negyven esztendő történelme persze nem tagolatlan e tekintetben sem.

A szocializmus hajnalának plakátjai még a polgári világ gondolkodásmódjában, ízlésében gyökereznek, de felelevenedik a - leginkább Bortnyik Sándor nevéhez köthető - konstruktivista, aktivista hagyomány is.Az üzenetekben ugyan nem esik szó jegyrendszerről, beszolgáltatásról, hiányról, normáról, szén- és hídcsatáról, de az üresség, a szomorúan szegény választék, a sugárzó arccal hirdetett didaktikus üzenetek mindent elárulnak.

A kínálat ’56 után lassan túllép a létszükséglet szintjén, erről árulkodik, hogy a reklámozott termékek között megjelennek a kozmetikumok és a divatcikkek. 

Eme kacérkodás a Nyugattal itt a vasfüggöny mögött igazán karakteres alakot a popkultúra hazai jelentkezésével ölt. A szocreált is felváltja a pop art, Kemény Györggyel az élen új generáció mutatkozik be, színnel, iróniával, fantáziával. Az Egyen zöldséget! típusú üzenetek helyett megjelenik a Fabulon a bőre őre és A műanyag az igazi. 

Skála Kópé, Márka meggy, S-modell, Trapper farmer – vonulnak fel a korszak emblematikus emlékei, a Kiváló Áruk Fóruma, mely a Coca Colát, a Levist meg a vágy többi titokzatos és elérhetetlen tárgyát próbálta feledtetni. 

A korszak végéhez közeledve egyre kisebb sikerrel, egyre gyatrább színvonalon. Amint ugyanis a hazai porondon kezdtek megjelenni az első valódi nyugati márkák, a versenyhez nem szokott, provinciális hazai termék lelepleződött, majd hamar el is vérzett az egyenlőtlen harcban.

Sajnos a süllyesztőben eltűnt a sokszor vitathatatlan nívót, eredetiséget, kreativitást sugárzó magyar reklámgrafika is. (De talán világszerte lezárult egy korszak, a művészi plakát korszaka. Az ez iránti nosztalgia nyilvánul meg abban is, ahogy például grafikusok a maguk örömére saját plakátot terveznek a filmgyári trendi helyett )

A 2010. február 28-ig megtekinthető kiállításon a rengeteg plakát mellett hangulatidéző installációk, vetített reklámfilmek is láthatók.


Sándor Zsolt

eredeti megjelenés: 

http://elitmed.hu